„Malacka mosolyogva ragasztotta be az utolsó képet is az emlékkönyvébe. A könyv már telis-tele volt a legjobb barátaival átélt felejthetetlen kalandok színes rajzaival. Abban a pillanatban történt, hogy ezek a bizonyos barátok elmasíroztak Malacka ablaka előtt – és szemmel láthatóan nagyon siettek. Nyuszi egy hegedűt cipelt. Micimackó egy öblös mézescsuprot ölelt magához. Tigris pedig fának álcázta magát. Malacka kikocogott az ajtón és követte barátait egy erdei tisztásra. – Micimackó, elárulnád, mit csináltok? – kérdezte Malacka. – Mézet szüretelünk, mi mást – válaszolt Mackó. – Először is Nyuszi elandalítja a méhecskéket a szépséges muzsikájával.” – kezdődik a mese. Új kalandok várják a Százholdas Pagony lakóit! Ezúttal Malacka, Micimackó legjobb barátja a főszereplő, ő az, akivel igencsak különös dolgok történnek. A Pagony lakói mind nagyon elfoglaltak, s Malackára senki sem figyel. Malacka először csak furcsállja barátai viselkedését, de végül teljesen kétségbeesik. Úgy érzi, őt már senki sem szereti, bánatában el is bujdokol. Mire a barátok észbe kapnak, Malacka már nincs sehol. Ekkor aztán ők kezdenek el aggódni, és mindannyian elveszett barátjuk keresésére indulnak.
