Egy kicsi tünde, egy nemrég született bolyong erejét megfeszítve, magára maradottan a kietlen, széltépte, esőverte vidéken. Eljött a Sötétség Kora. Övéi mind egy szálig odalettek a barátságtalan Tünde Zugokban, ahová száműzték őket. Az emberek gyűlölik a tündéket. Mindenki gyűlöli a tündéket. Egy asszony és egy férfi – noha maguk sem értik, mi okból – mégis pártfogásukba veszik, s Yorsh, a kicsi tünde velük vándorolván döbbenten ismer magára egy ősi prófécia üzenetében:
Mikor a víz elönti a földet,
Eltűnik a nap,
Elérkezik a sötétség és a fagy.
Mikor az utolsó sárkány és az utolsó tünde
Megtöri a kört,
Találkozik a múlt és a jövő,
Egy új nyár napja ragyog fel az égen.
Ő lenne az? Aki helyrehozhatja a múltat és megmentheti a jövőt? Csakhogy ezzel az is együtt jár, hogy ő az utolsó. Utolsónak lenni pedig kegyetlen dolog. Ha csak nem lel visszhangra – s egyúttal vigaszra – feltétlen, önzetlen szeretete igaz barátaiban, legyenek azok muslincák, sárkányok, emberek, egy kutya vagy akár egy hegyi troll.
SILVANA DE MARI (1953) Torino közelében él családjával és egy hatalmas kutyával. Sebészorvosként dolgozott hazájában és Etiópiában; jelenleg pszichiáter. Novellái különféle magazinokban jelentek meg. Ez az első regénye, egy páratlan humorral megírt, lenyűgöző fantasy, amelyet megjelenésekor, 2004-ben Andersen-díjjal tüntettek ki, s mára világszerte tizenkét nyelven olvasható. Folytatása: Az utolsó ork.
